Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A FÉNYKÉPEZŐGÉPEK OSZTÁLYOZÁSA

 

 

Technológiai alap szerint

 

1. Analóg fényképezőgépek

Az analóg fotózás során az objektíven keresztüljutó fény a fényképezőgépbe helyezett filmre vetül, melynek felületén kirajzolódik a téma képe.

fuji_provia_100_35mm.jpg

A film fényérzékeny anyagában a fény hatására kémiai változás jön létre - ezt rejtett vagy másképpen látens képnek hívják. A látens képet lényegében az ezüstsó kristályokból kiváló csekély (néhány atomnyi) fémezüst jelenti. A megvilágított filmet előhívják, mely kémiai folyamat láthatóvá teszi a képet. A előhívás során a látens kép ezüstatomjai körül nagyobb ezüstkristályok alakulnak ki. A fekete-fehér fotográfiai kép ezekből az ezüstkristályokból áll. A színes filmnél az ezüst kiválásával együtt színes festékanyagok, úgynevezett színezékek is képződnek. Ezek alkotják a színes képet. Az analóg fényképezés célja általában fekete-fehér vagy színes papírkép, esetleg a színes diapozitív. A negatívfilmről ezért papírkópiát kell készíteni, nagyítani. A diapozitívok az előhívás után közvetlenül vetíthetőek, felhasználhatóak.

 

pentax-mx---auto-110-super_480.jpg

Pentax gyártmányú tükörreflexes filmes (35 mm-es, illetve 110-es kazettás) fényképezőgépek

 

2. Digitális fényképezőgépek

A látvány digitális képpé alakításának eszköze a digitális fényképezőgép, mely látvány végeredményként számjegyekből álló képállományként jelenik meg. Mind a CMOS-, mind a CCD-érzékelők (valójában ez a két forma nem igazán két különböző érzékelőtípust jelöl, hanem egy-egy gyártástechnológiát, azon belül is a CMOS egy kapcsolástechnika, a CCD pedig egy működési folyamat elnevezése) esetén a fény érzékelése igen apró fényérzékeny alkatrészekkel, fotodiódákkal történik. A megvilágítás hatására kiszabaduló elektronok töltései elektromos feszültséggé alakíthatók - ezt a jelenséget nevezzük fotoelektromos effektusnak. Minél több fény jut a fotodiódára, annál nagyobb áram folyik át rajta, ezáltal nagyobb mértékben töltődik a vele sorba kapcsolt kis méretű kondenzátor. Ezek a beeső fénnyel arányos töltéscsomagok az érzékelőlapkán a kamera objektívje által leképezett képnek megfelelő töltésképet hoznak létre. 

ccd---cmos.jpg

 A CCD-érzékelők csupán fekete-fehér képek készítésére alkalmasak, ahhoz, hogy színes képet láthassunk, színszűrőkre (CFA - Color Filter Array: színszűrő tömb) van szükség, amelyek a fényt színkomponenseire bontják fel. Ma a leginkább használatos színszűrők az ún. Bayer-szűrők, melyek alapszínek szerint, azaz a piros (red), a zöld (green) és a kék (blue) színek szerint bontják fel a fényt. Némely esetekben az RGB-szűrőkön kívül használják még a CYGM-szűrőket is, melyek a fényt a ciánkék (cyan), a sárga (yellow), a zöld (green) és a bíborvörös (magenta) színek szerint engedik át. Minden egyes színszűrő csak a saját színét engedi át, tehát a piros színszűrő csak a piros fényt, a kék színszűrő csak a kék fényt, a zöld színszűrő pedig a zöld fényt, a többit pedig elnyeli. A pixelek negyede a kék, negyede a piros és fele a zöld színt érzékeli (a kontraszt növelése érdekében kell két egyforma színű szűrőt használni, ez pedig azért éppen a zöld, mert az emberi szem a zöld színre sokkal érzékenyebb, mint a többire).

A CMOS-technológiás érzékelők esetében nincs szükség töltéscsatolásra, mint a CCD-k esetében. Itt minden képelemhez tartozik egy-egy erősítő, így a töltéseket pixelenként erősítik fel, nem pedig soronként vagy oszloponként. Emiatt szokták a CMOS-érzékelőket aktív-pixeles érzékelőként is emlegetni. Emellett, a CCD-vel ellentétben, magán a képérzékelő lapkán lehet elhelyezni az A/D-átalakító, zajszűrő, kiolvasó, töltés/feszültség-átalakító stb. áramköröket egyaránt.

A CCD-szenzorok előnye a CMOS-érzékelőkhöz képest legfőképpen a nagyobb érzékenység és pixelszám, a kisebb képzaj. Mára azonban a technikai fejlesztéseknek köszönhetően a CMOS-szenzorok is szinte azonos értékeket mutatnak ezekben a paraméterekben. A CMOS-érzékelők előnyei közé sorolható az alacsonyabb előállítási költség, a jóval kisebb fogyasztás, a gyors képfeldolgozási sebesség.

 

 

Felépítés szerint

 

1. Kompakt fényképezőgépek

A kompakt kategóriába sorolható eszközök közös jellemzője, hogy a gépváz és az objektív egységes egészt képez, azaz  az objektív fixen beépített, nem cserélhető. Ezen belül a legegyszerűbb, kis méretű kivitelektől (ultrakompaktok) a jelentős tudással rendelkezőkig (bridge avagy like-SLR gépek) széles a paletta. A választás igény (és pénztárca) kérdése. A kevés állítási lehetőség, kicsiny érzékelő praktikusan csekély méretekkel párosul, a minőségért (és az olyan extra szolgáltatásokért, mint például a nagy felbontású elektronikus kereső, nagyobb átfogású objektív vagy akár a külső vakucsatlakoztatási lehetőség) kiterjedtebb fizikai paraméterekkel is fizetni kell.

compact-480.jpg

Kompakt kategóriás fényképezőgépek

 

A  kompakt gépek jellemzője a kis méretű érzékelőlapka (általában 1/2-1/2,3 col körüli méretűek, de például a Fujifilm FinePix S200EXR 1/1,6 colos érzékelővel rendelkezik). A gyártók megapixelháborúja következtében a mai kompaktokban az egy-két évvel ezelőtti tükörreflexes gépek szenzorain fellelhető fotodiódamennyiséggel találkozhatunk. A Canon EOS 5D Mark I teljes méretű (24x36 mm-es) érzékelőjén mindössze 13millió pixelt helyeztek el, ezt ma már a zsebfényképezők is jóval felülmúlták. Mindazonáltal a kis érzékelőméret, nagy felbontás nem a legelőnyösebb kombináció, a szorosan összezsúfolt diódák okozta technológiai problémák a képminőségen is nyomot hagynak. A másik gond, hogy az objektívek feloldóképessége a közelében sem jár az érzékelők felbontásának, így hiába a sok-sok megapixel, csak a képünk méretét növeljük, információtartalmát nem.

 

sony-cybershot-p200_2_jpeg.jpg

Sony Cybershot kompakt fényképezőgép felépítése

 

2. Cserélhető objektíves fényképezőgépek

- Tükörreflexes (DSLR - Digital Single Lens Reflex) fényképezőgépek: A tükörreflexes fényképezőgépben a fotós az objektíven keresztül, közvetlenül látja a kompozíciót. Ehhez a gépváz belsejében 45°-os szögben ferdén elhelyezett síktükröt alkalmaznak, amely a tükör felett elhelyezett mattüvegre vetíti a képet. Az exponálás pillanatában a tükör felcsapódik. A tükör és a kereső mattüvege között elhelyezett pentaprizma a felcserélt oldalú keresőképet oldalhelyesre állítja vissza, majd megjeleníti a fényképezőgép hátoldalán elhelyezett keresőben.

 

00kvki-36229484.jpg

A digitális tükörreflexes fényképezők széles választéka a belépőszintű amatőr vázaktól a profi gépekig számtalan típust ölel fel, a néhány száz € értékűtől a sokezres darabokig.

 

canon-kinalat_mini.jpg

Canon DSLR-választék (2012.)

 

Az SLR gépek nagy előnye, hogy különféle gyújtótávolságú, felépítésű, minőségű objektívekkel szerelhetők fel, ezáltal mindenféle fotós szituációban jól helytállnak. Mivel a gyártók, bár márkaspecifikusan, de már meglehetősen régóta azonos bajonettfoglalattal készítik eszközeiket, ezért a már meglévő objektívpark felhasználható az újonnan megjelenő modellekhez is.

 

dynax7.jpg

Minolta Dynax 7 típusú analóg tükörreflexes

fényképezőgép felépítése

 

- Tükör nélküli cserélhető objektíves (MILC - Mirrorless Interchangeable Lens Camera) fényképezőgépek: A fényképezőgépek ezen formája a DSLR-ekben alkalmazott szenzort és a cserélhető objektíves rendszer előnyeit ötvözi a valóban kis mérettel. A tükörreflexes technológia használata esetén exponálás előtt az egész tükörrendszert el kell távolítani a fény útjából, hogy az akadálymentesen juthasson el a képérzékelő szenzorig. Ez mechanikai igénybevételt jelent, emellett növeli a berázás veszélyét, valamint elsötétíti a keresőt is az exponálás idejére. A CMOS-technológia és a kontrasztérzékelés elvén alapuló autofókusz-rendszer fejlődésével azonban lehetőség nyílt a tükör, a fáziskülönbség-érzékelő és az átnézeti kereső megszüntetésére. A rendszer hátránya, hogy régebbi objektívjeinkkel nem kompatibilis, és a jelenlegi kínálat messze nem kielégítő (valamint drága), továbbá a legfejlettebb tükörreflexesek minden szolgáltatásával - egyelőre - nem képes konkurálni.

 

sony-nex-5_480.jpg

Sony α NEX-5

 

- Féligáteresztő tükrös (SLT - Single Lens Translucent) fényképezőgépek: Az ebben a rendszerben működő fényképezőgépek esetében az objektív által közvetített és egy féligáteresztő tükörrel szétbontott képet nem optikai, hanem elektronikus keresőn látjuk viszont. A megoldás előnye, hogy a kereső jónéhány eleme feleslegessé válik, így kisebb lehet a gépváz. Nem kell mattüveg és pentaprizma sem, valamint szükségtelen a tükörmozgató mechanizmus is, ami kissé csökkenti a mechanikai hibák esélyét. Emellett a megoldás a sorozatfényképezés terén is kényelmesebb, halkabb és gyorsabb működést tesz lehetővé. A gép hátsó kijelzője és keresője is ugyanazokat az információkat tartalmazza, mivel mindkettő elektronikus. Ennek köszönhetően a keresőben sokkal több információ jeleníthető meg, mint egy SLR gépnél. Ráadásul, mivel az SLT gépekben nincs tükörmozgás, s a tükör és tükörakna között is csak alig van rés, így gyakorlatilag a porszem szenzorra kerülésének esélye is jóval kisebb. A féligáteresztő tükrös megoldás problémája, hogy a megosztott fényút miatt csak a bejövő fény egy része jut a szenzorra, emiatt a gyakorlatban magasabb érzékenységet kell használnia a gépnek, mint egy DSLR esetében, ezáltal nő a képzaj. A tükör, mint újabb optikai elem nem kívánt tükröződéseket, az azon lévő esetleges szennyeződés kontrasztcsökkentő fényszóródást okozhat.

 

sony-slt-55.jpg

Sony SLT-α55

 

 

Érzékelő (film) mérete szerint

 

1. Nagyformátumú fényképezőgépek

A 6 x 9 centiméternél nagyobb méretű alapanyagra dolgozó fényképezőket nagyformátumúnak hívják. Ebben a rendszerben a képet egyedi síkfilmre, lemezre rögzítik, az élességállítás a fényérzékeny lemez helyére illesztett mattüvegen történik, és rendszerint mind az objektívet tartó előlap, mind az érzékelőt, mattüveget tartalmazó hátlap elmozdítható, elforgatható és dönthető. A nagyobb filmméret, eltérő vázkialakítás jobb minőséget, és például a perspektivikus torzítások korrigálását is segíti, ugyanakkor az ilyen gép beállítása, a felvétel elkészítése meglehetősen körülményes, hosszadalmas folyamat. Használata a műszaki fényképezésben elterjedt, de az igényes tájképfotózásban is előnyökkel szolgál. A nagyformátumnál a digitális érzékelő nem terjedt el.

argentum-explorator-iii.jpg

Argentum Explorator III - jelenleg is forgalmazott, magyar

gyártmányú nagyformátumú fényképezőgép

 

2. Középformátumú fényképezőgépek

6 x 9 centiméteres vagy kisebb filmet, érzékelőt használnak a középformátumú fényképezőgépek, melyeknél a digitális korszakban a tükörreflexes (SLR) konstrukciót részesítették előnyben a fejlesztők. Egy korszerű középformátumú gép három különálló egységből áll: a vázból, a - cserélhető - objektívből, illetve a - cserélhető - (filmes vagy digitális) hátfalból. Az ilyen típusú fényképezők igen drágák, a gyártók köre pedig meglehetősen szűk (a Hasselblad önállóan, a Sinar a Leaffal, a Phase One pedig a Mamiyával közösen fejleszt). Az érzékelők mérete gyártónként, modellenként különbözhet, például a Mamiya DM40-es 40 Mpx felbontással rendelkező modelljében 44 x 33, a 80 Mpx-es Leaf Aptus-II 12-ben pedig 53,7 x 40,33 mm-es a CCD nagysága. Ahogy korábban a filmes korszakban, úgy a digitális gépek esetében is az igényes tájkép-, divat-, esemény- és szerkesztőségi (könyv- és folyóirat-) fotósok részesítik a nagyobb formátumot előnyben.

mamiya-645df.jpg

Mamiya 645DF

 

3. Kisfilmes avagy "full frame" fényképezőgépek

Az analóg időszak legelterjedtebb mérete volt a 35 milliméter széles, 24 x 36 mm "filmkockaméretű" filmszalag, melyet szokás volt Leica-filmnek is nevezni. Az ugyanilyen méretű szenzorral szerelt digitális fényképezőgépek esetében full frame érzékelőről beszélünk. A drága technológia miatt a full frame-es gépek csak a DSLR kategória felső szegmensében, a professzionális gépek körében terjedtek el. Előnyük, hogy a látószög megváltozása nélkül alkalmazhatók velük a régebbi objektívek, képminőségüket nem érinti hátrányosan a kisebb érzékelőkre jellemző mélységélesség-növekedés, alacsonyabb a zajszintjük, valamint a nagyobb felületen, kevésbé összezsúfolva elhelyezett fotodiódák is pozitív tulajdonságként említhetők. A professzionális felhasználást segítendő ezek a fényképezőgépek általában fémvázas felépítésűek, és az időjárás viszontagságaitól óvó szigeteléssel is rendelkeznek.

canon-eos-1d-magnezium-vaz.jpg

Magnézium fényképezőgépváz (Canon EOS 1D Mark IV)

 

4. Full frame-nél kisebb méretű érzékelővel szerelt fényképezőgépek

Ebbe a kategóriába tartoznak a nem teljes méretű érzékelővel felruházott tükörreflexes (DSLR), tükör nélküli cserélhető objektíves (MILC), féligáteresztő tükrös (SLT), valamint a különféle kompakt fényképezőgépek.

 Érzékelőméretek:

erzekelomeretek.jpg

 

Ezeknél a fényképezőknél a 24 x 36 mm-es érzékelőnél csekélyebb méretű szenzorok használata következtében fellép a látószög szűkülésének jelensége, azaz, hogy az objektív kisebb felületre vetülő képe kevesebbet mutat a téma környezetéből. Így, a fizikai gyújtótávolság és az érzékelő paraméterei alapján egy úgynevezett ekvivalens gyújtótávolsággal határozható meg, hogy a kisfilmes (full frame) rendszerhez viszonyítva hány milliméternek felel meg a vázra felhelyezett objektív fókusztávolsága. Ezt a gyártók is segítik a gép "crop-faktorának" megadásával. Így pl. az APS-H 1,3-szoros, az APS-C 1,5-1,6-szoros, a 4/3 rendszerű gépek 2-szeres gyújtótávolság-szorzóval rendelkeznek. A kisebb méretű kompaktoknál ez a szám meghaladhatja, sőt, jóval felülmúlhatja a 4-et is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy 1,6x crop-faktorral rendelkező Canon EOS 60D-re helyezett 300 mm gyújtótávolságú objektív a valóságban 480 mm-esként fog megjelenni, azaz úgy, mintha egy full frame-es Canon EOS 5D-re egy 480 mm-es objektívet tennénk fel. Sajnos, bár ez akár előnynek is felfogható volna (olcsóbban elérhető tele-hatás, kevesebb vinyettálás), a kisebb szenzorméretből fakadó magasabb zaj, valamint a nehezebben elérhető igazán széles látószög inkább hátrányként jelenik meg.

 

 >     >     >    Szeretnél többet tudni a manuális objektívekről? Ugrás a  Fókuszpókra! 

 

előző oldal   1   2   3   4   5   6   következő oldal